2016. március 15., kedd

Ha városi futás, akkor Hévíz

Nagy lendülettel indultunk neki a második verseny hétvégénknek. Szombaton reggel kisebb-nagyobb problémák mellett elindultunk Hévízre, a Zalai tavasz kupára. A terep egy-két embernek már ismerős lehetett, mivel a nyár vége felé volt már ezen a terepen verseny, amit ugyanígy a ZTC tájfutói szerveztek. Tavaszhoz nem illően nagyon hideg volt, fújt a szél. Többen pulóverben álltak rajthoz, de szerencsére, aki jól bemelegített és képességeihez mérten futotta végig a délelőtti és a délutáni futamot is, az, biztos vagyok benne, hogy nem fázott. 

Nagyon szép helyeken futhattunk délelőtt is, de délután a pályák egy része a fürdő területén zajlott. Irigykedve nézhettük a tóban dagonyázókat, de mi a sportunkhoz híven a futásra koncentráltunk. Családias volt a hangulat, de az minden versenyen ilyen.:) Két futam között a csapatunk nagyobbik része együtt ebédelt a sétáló utca egyik éttermében. Szerencsére senkinek nem ártott meg a rengeteg étel, mert délután is olyan jól futott mindenki, mint délelőtt. Eredményhirdetés végén, belépőket sorsoltak ki a szervezők a hévízi fürdőbe, csapatunkból is lett több szerencsés. 


Érmeseink:
 F14B-ben 1. Sarkadi Lehel, F18B-ben 1. Alpár Dénes, 2. Fülöp Dávid, F12C-ben 1. Hargitai Barnabás, 2. Ár János, N21B-ben 2. Kiss Johanna Eperke, N12C-ben 2. Sarkadi Borbála, F45-ben 1. Szandi Péter, FN12D-ben 1. Németh Kristóf, 3. Harkay Emőke, Nyílt szalagosban 3. Alpár Dániel, Nyílt kezdőben 1. Machalek Rebeka
 
Zalai tavasz kupán a Haladás VSE érmes tájfutói

Ki vagyok én? beszámoló az egyik Haladás VSE tájfutójának a versenyről

A második beszámolónk Alpár Dénes, aki a hévízi zalai tavasz kupán első helyezett lett a kategóriájában. Tavaly még a 16-osok között futhatott, de idén már nem lesz könnyű dolga. A mostanihoz hasonló sikereket kívánok neki, de a kemény alapozással, és a sok készüléssel, ez reményeink szerint nem lesz gond. Anetthez hasonlóan, Dénesnek is szívéhez nőtt a tájfutás, legalábbis kívülről ez látszik.:D 

Dénesről bővebben: Szombathelyiként a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba jár, most jelenleg a második évét tölti itt. A tájfutás mellett a hobbija az olvasás és persze a számítógépes játékokon való lógás. Nagy érdeklődése van a földrajz és a történelem iránt.  2014 őszén kezdett el tájfutni, már azóta rendszeresen jár edzésekre és versenyekre is. Mikor sportot keresett, mindenképpen olyat szeretett volna választani, melyen egyénileg, és ugyanúgy csapatban is nagy eredményeket lehet elérni, emellett változatos, és mindig tud valami újat adni. Ezeket a jellemzőket a tájfutásnál megtalálta. Az egyik legnagyobb élménye a tájfutással kapcsolatban a 2015-ös Országos Diákolimpia váltója volt, ez volt az első nagyobb versenye, ahol nagyon izgult, mivel sok múlott azon, hogy hibátlanul és gyorsan végig tud menni a pályán, mivel két másik csapattársának az eredménye is függött tőle. Szerencsére minden jól sikerült a verseny során, és mindenki jól érezte magát. Tetszett neki a térkép és a terep is, még a mai napig előveszi és visszaemlékszik az útvonalakra a pontok között. Dénesnek két öccse van, nagyobbik öccse, hozzá hasonlóan űzi a tájfutást, kisebbik öccse pedig élvezi a versenyeket.

Dénes a dobogó tetején
„Mint ahogy mindig, most is nagyon izgultam a verseny előtt, hiszen az év első versenye volt, és emiatt itt mutatta meg magát az alapozás eredménye. Tavaly már versenyeztem egyszer Hévízen és tudtam, hogy egy gyors verseny várható, ahol az útvonalválasztás sokat számít.
Ezért előkerestem a régi térképem és tanulmányoztam egy kicsit.
Mivel repülő rajt volt nem tudtam sokat tanulmányozni a térképet a rajtban. Ez délelőtt különösen megnehezítette a dolgomat, hiszen ez volt az első futam, így Hévízzel is eme futam alkalmával ismerkedtem meg újra. A délutáni futam már valamivel egyszerűbb volt, nagyjából tudtam mire számíthatok. Összességében a rajtban egy dologra volt időm és egy dolog járt a fejemben: megkeresni az első pontot a térképen és rohanni felé a lehető legrövidebb úton.
A pálya remek volt, Hévíz gyönyörű város és futva sok dolgot láttam (Fő tér, a fürdő), bár gyönyörködni bennük nem volt időm, hiszen az ellenfelek nem vártak volna meg. Nagyon jól éreztem magam futás közben, bár egy kissé feszült is voltam, hiszen mégis csak egy versenyen voltam.
A verseny során talán az egyik leglényegesebb tapasztalatom, hogy nagyon figyelni kell, hiszen a térképen több kisebb dolog is jelölve van, amely segít tájékozódni vagy akár csak a rövidebb út kulcsa a következő ponthoz. Én ezt egy háztömb körbefutásával sínylettem meg, pedig volt egy kis lépcső, amivel gyorsabban a ponthoz lehetett volna jutni. A másik fontos tapasztalat, hogy szintet futni is meg kéne tanulnom, hiszen Hévíz emelkedői is elegek voltak, hogy megingassanak néha.
A befutó pontról a futás nagyszerű élmény volt, egyrészt mert a célból klubtársaim szurkoltak és erőt adtak ahhoz a 20 méterhez, másrészt az is motivált, hogy hamarosan beérhettem a célba.
A fentebb említett háztömbkerülést hagynám ki, ha lehetne. Nagyobb hibám ezen kívül nem volt.
Reménykedtem a jó helyezésben, és kellemes meglepetés lett az első hely. Ez az eredmény az alapozás sikerét bizonyítja, úgyhogy remélem, lesznek még hasonló eredményeim.”

/Alpár Dénes, Szombathely, 2016.03.13./

Dénes délelőtti pályája és berajzolt útvonala

Dénes délutáni pályája és berajzolt útvonala


Csapatunk a versenyen
 A versenyen készült további képeket ezen a linken éritek el:

Kiss Johanna Eperke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése