Nagy lendülettel indultunk neki a második verseny
hétvégénknek. Szombaton reggel kisebb-nagyobb problémák mellett elindultunk
Hévízre, a Zalai tavasz kupára. A terep egy-két embernek már ismerős lehetett,
mivel a nyár vége felé volt már ezen a terepen verseny, amit ugyanígy a ZTC
tájfutói szerveztek. Tavaszhoz nem illően nagyon hideg volt, fújt a szél. Többen
pulóverben álltak rajthoz, de szerencsére, aki jól bemelegített és képességeihez
mérten futotta végig a délelőtti és a délutáni futamot is, az, biztos vagyok
benne, hogy nem fázott.
Nagyon szép helyeken futhattunk délelőtt is, de délután a
pályák egy része a fürdő területén zajlott. Irigykedve nézhettük a tóban
dagonyázókat, de mi a sportunkhoz híven a futásra koncentráltunk. Családias
volt a hangulat, de az minden versenyen ilyen.:) Két futam között a csapatunk
nagyobbik része együtt ebédelt a sétáló utca egyik éttermében. Szerencsére
senkinek nem ártott meg a rengeteg étel, mert délután is olyan jól futott mindenki,
mint délelőtt. Eredményhirdetés végén, belépőket sorsoltak ki a szervezők a hévízi fürdőbe,
csapatunkból is lett több szerencsés.
Érmeseink:
F14B-ben 1. Sarkadi Lehel, F18B-ben 1. Alpár
Dénes, 2. Fülöp Dávid, F12C-ben 1. Hargitai Barnabás, 2. Ár János, N21B-ben 2.
Kiss Johanna Eperke, N12C-ben 2. Sarkadi Borbála, F45-ben 1. Szandi Péter,
FN12D-ben 1. Németh Kristóf, 3. Harkay Emőke, Nyílt szalagosban 3. Alpár
Dániel, Nyílt kezdőben 1. Machalek Rebeka
Ki vagyok én? – beszámoló az
egyik Haladás VSE tájfutójának a versenyről
A második beszámolónk Alpár Dénes, aki a hévízi zalai tavasz
kupán első helyezett lett a kategóriájában. Tavaly még a 16-osok között
futhatott, de idén már nem lesz könnyű dolga. A mostanihoz hasonló sikereket
kívánok neki, de a kemény alapozással, és a sok készüléssel, ez reményeink
szerint nem lesz gond. Anetthez hasonlóan, Dénesnek is szívéhez nőtt a
tájfutás, legalábbis kívülről ez látszik.:D
Dénesről bővebben: Szombathelyiként a Kanizsai Dorottya
Gimnáziumba jár, most jelenleg a második évét tölti itt. A tájfutás mellett a
hobbija az olvasás és persze a számítógépes játékokon való lógás. Nagy
érdeklődése van a földrajz és a történelem iránt. 2014 őszén kezdett el tájfutni, már azóta
rendszeresen jár edzésekre és versenyekre is. Mikor sportot keresett,
mindenképpen olyat szeretett volna választani, melyen egyénileg, és ugyanúgy
csapatban is nagy eredményeket lehet elérni, emellett változatos, és mindig tud
valami újat adni. Ezeket a jellemzőket a tájfutásnál megtalálta. Az egyik
legnagyobb élménye a tájfutással kapcsolatban a 2015-ös Országos Diákolimpia
váltója volt, ez volt az első nagyobb versenye, ahol nagyon izgult, mivel sok
múlott azon, hogy hibátlanul és gyorsan végig tud menni a pályán, mivel két
másik csapattársának az eredménye is függött tőle. Szerencsére minden jól
sikerült a verseny során, és mindenki jól érezte magát. Tetszett neki a térkép
és a terep is, még a mai napig előveszi és visszaemlékszik az útvonalakra a
pontok között. Dénesnek két öccse van, nagyobbik öccse, hozzá hasonlóan űzi a
tájfutást, kisebbik öccse pedig élvezi a versenyeket.
Dénes a dobogó tetején |
„Mint
ahogy mindig, most is nagyon izgultam a verseny előtt, hiszen az év első versenye volt,
és emiatt itt mutatta meg magát az alapozás eredménye. Tavaly már versenyeztem
egyszer Hévízen és tudtam, hogy egy gyors verseny várható, ahol az
útvonalválasztás sokat számít.
Ezért előkerestem a régi térképem és tanulmányoztam egy kicsit.
Mivel
repülő rajt volt nem tudtam sokat tanulmányozni a térképet a rajtban. Ez
délelőtt különösen megnehezítette a dolgomat, hiszen ez volt az első futam, így
Hévízzel is eme futam alkalmával ismerkedtem meg újra. A délutáni futam már
valamivel egyszerűbb volt, nagyjából tudtam mire számíthatok. Összességében a
rajtban egy dologra volt időm és egy dolog járt a fejemben: megkeresni az első
pontot a térképen és rohanni felé a lehető legrövidebb úton.Ezért előkerestem a régi térképem és tanulmányoztam egy kicsit.
A pálya remek volt, Hévíz gyönyörű város és futva sok dolgot láttam (Fő tér, a fürdő), bár gyönyörködni bennük nem volt időm, hiszen az ellenfelek nem vártak volna meg. Nagyon jól éreztem magam futás közben, bár egy kissé feszült is voltam, hiszen mégis csak egy versenyen voltam.
A verseny során talán az egyik leglényegesebb tapasztalatom, hogy nagyon figyelni kell, hiszen a térképen több kisebb dolog is jelölve van, amely segít tájékozódni vagy akár csak a rövidebb út kulcsa a következő ponthoz. Én ezt egy háztömb körbefutásával sínylettem meg, pedig volt egy kis lépcső, amivel gyorsabban a ponthoz lehetett volna jutni. A másik fontos tapasztalat, hogy szintet futni is meg kéne tanulnom, hiszen Hévíz emelkedői is elegek voltak, hogy megingassanak néha.
A befutó pontról a futás nagyszerű élmény volt, egyrészt mert a célból klubtársaim szurkoltak és erőt adtak ahhoz a 20 méterhez, másrészt az is motivált, hogy hamarosan beérhettem a célba.
A fentebb említett háztömbkerülést hagynám ki, ha lehetne. Nagyobb hibám ezen kívül nem volt.
Reménykedtem a jó helyezésben, és kellemes meglepetés lett az első hely. Ez az eredmény az alapozás sikerét bizonyítja, úgyhogy remélem, lesznek még hasonló eredményeim.”
/Alpár Dénes, Szombathely, 2016.03.13./
Dénes délelőtti pályája és berajzolt útvonala |
Dénes délutáni pályája és berajzolt útvonala |
Csapatunk a versenyen |
A versenyen készült további képeket ezen a linken éritek el:
Kiss Johanna Eperke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése